2013. április 27., szombat

The Originals

The Vampire Diaries  - 4x20 The Originals
"My home, my family, my rules."
The Originals
Először is ezt az epizódot nemcsak mint egy évad vége felé járó epizódnak kell venni, hanem egy újonnan induló sorozat/évadnyitó részének is (jobb helyeken ez az egy mondatom a backdoor pilot definíciójának felel meg...de azért ne felejtsük el a saját nyelvünket se). Nem tudom igazán, ha nem lett volna beleágyazva a TVD-be akkor mennyire lett volna hatásos, de így szerintem remek volt. Kissé eltért a megszokott epizódoktól, felfrissített. Bár az elején és a végén bepofátlankodott a TVD, azaz éreztették, hogy ez ugyanaz az univerzum, és Elena még mindig rohadtul szenved. (kit érdekel?) Azonban a maradék 35 perc az csodás. Néhány jelenetről, meg az alaphangulatról nekem az Interjú a vámpírral jutott eszembe, ami már egy piros pont. A zenékkel kapcsolatban eddig sem lehetett panasz, de most különösen illettek és sokat dobtak a hangulaton. Végre megtudtuk kik is igazán a vámpír vámpírok és nem azok a szerelmes, aranyos, kedves vámpírok. Az előbb említett változatot még a Vámpírnaplók első évadjában fel lehetett lelni, de azóta eltűnt és én mindig is hiányoltam. Végre visszatért! Ha folytatják ősszel (és miért ne folytatnák?!) akkor remélem marad ez a vonal és stílus.
A rész közepi wtf részt azt igazán kihagyhatták volna, mert bármennyire nem akartam, de kényszeresen is az Alkonyatra gondoltam, de hála az égnek, hogy hamar elfelejtettem azt a párhuzamot...de azért remélem ezt nem gondolták teljesen komolyan...ugye? Most képzeljük már el Klaust, mint főállású apukát...Nem!
A kedvenc jelenetem, amikor Klaus elkeseredetten sétál (bár ez nem szűkíti le nagyon a kört, mert egész rész alatt igen elkeseredett), szóval a festős jelenet...Sokatmondó és van egyfajta hangulata, amit nem tudok leírni. (aki látta látta, aki nem, az nézze meg...utána érteni fogja mire gondolok) 
Kedvenc úriember, ősvámpírom hozta a formáját, bár egy kissé idegesített a "te vagy a gyermeked apja" és "lehetünk egy család" meg hasonló nyöszörgése Klausnak az állítólagos gyerekéről. (Még mindig nem hiszem el, hogy ilyet találtak ki...ez őrület! Julie, menj és pihenj egy kicsit, add át Kevinnek a stafétát!) Komolyan ki az, aki ennek örül? Valaki?! Senki?...Én is így gondoltam.
Marcel karaktere is nagyszerű és az egész tetőn ugrálós vámpír tivornya, őrültek negyede feeling nagyon talált.
Egy azonban megnyugtatott, Klaus még mindig a régi ( önfejű, őrült, érzékeny, magányos és ezzel kiismerhetetlen) remélem Caroline majd ellátogat hozzá, ahogy azt Klaus kérte és legalább egy picit csillapul a Hayley őrület.
A következő rész...most mondjátok, hogy nem aranyos...

She's Come Undone

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése